1.

Véletlenül kattintok rá a névre egy szegedi csoportban. 
Vivien. Pár napja jegyeztem meg, hogy milyen szép név, mert sok kellemes lányt ismerek, de te fagyossá váltál és furcsa voltál. Nem ütköztem meg rajta.  Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de most... 
Kislányos arc, nagy sötét szemek és sötétbarna haj. Vékony, de nem túl magas. Pont a te eseted. Egyetlen közös ismerős: a te nevedet olvasom. És hirtelen elönt a félelem és féltékenység és a düh. 

Mert én sosem leszek olyan, és ki tudja, te honnan ismered, sőt mit csináltál vele. Tudni akarom, mert mindig azt mondod, nem emlékszel semmire, ami előttem volt. Nem hiszem el. Sok kérdésemet kerülöd, és arra hivatkozol, hogy régen volt, már 3 éve együtt vagyunk és blablabla. 
Igazából sosem értettem miért vagy velem, mert teljes ellentéte vagyok annak, ami általában tetszik neked. Egy nagy tévedés. Nekem olyan fehér a bőröm, hogy múltkor ezzel fogadtál, amikor kimerészkedtem rövidnadrágban. Nekem szőkésbarna a hajam, majdnem olyan, mint a tiéd, és a szemem meglehetősen világosbarna. Az arcom már rég nem babás, fiatal bája eltűnt, pedig csak 20 éves vagyok. És a legrosszabb, már nem vagyok vékony se. Egyszerűen nincs hozzá kitartásom. És egy csődtömeg vagyok. Teljesen az ellentéted mindenben. 

Viselkedésben, értékrendben. Elegem van saját magamból, és hidd el, neked is az lesz.

Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.